Az íróról

 

„ …az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. ”

– Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

 

Ernest Miller Hemingway 1899 július 21-én született az Usa-ban, Clarence Edmonds Hemingway (orvos) és Grace Hall Hemingway gyermekeként. 1913 és 1914 között Oak Park And River Forest nevű iskolában tanult, ahol sokat sportolt: vízilabdázott, boxolt, amerikai futtballozot, atletizált. Ezen kívül az iskola zenekarának is tagja volt. Kiemelt tanulmányi eredményt ért el angol irodalomból. Itt kezdett el megismerkedni az újságírással. A középiskola után a The Kansas City Star című lapnál dolgozott. Részt vett az első világháborúban, de rövidlátása miatt csak önkéntes volt a Vöröskereszt Mentőszolgálatnál. Az olasz fronton szolgált, ám 1918 júliusában súlyosan megsebesült. Az olasz kormány a katonai bátorság ezüst érdemrendjével jutalmazta, amiért saját sérülései ellenére egy sebesült katonát a menedékhelyre húzott. Gyógyulása után egy milánói, amerikai vöröskereszt vezetése alatt működő kórházban dolgozott, ahol megismerkedett Agnes von Kurowsky ápolónővel. 1921-ben Hemingway összeházasodott Elizabeth Hadley Richardsonnal, majd Párizsba költöztek. Az író innen küldött tudósításokat a görög-török forradalomról a Toronto Star nevű kanadai lapnak. Párizsban barátságot kötött többek között az amerikai Sherwood Anderson íróval, és Ezra Pound költővel. Hemingway első munkáját, "Három történet és tíz vers", Párizsban adták ki 1923-ban. Ugyanebben az évben feleségével visszatért Torontóba. Itt született első fia, John Hadley Nicanor Hemingway. Hemingway karrierje egy novellasorozat publikálásával kezdődött. A novellák kiadása az író számára fontos fordulópontot jelentett. Az, hogy az irodalmi körök elfogadták minimalista stílusát, nagyban megnövelte írói önbizalmát. 1927-ben elvált Elizabeth Hadley Richardson-tól és feleségül vette Pauline Pfeiffert. 1927-ben Kansan Cityben megszületett második fia, Patrick, és két évvel később a harmadik, Gregory. 1928-ban Hemingway és Pfeiffer a Key West  szigetre költöztek. Ugyanebben az évben Hemingway apja egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlőtte magát. A tragédia mélyen megrázta az írót, melynek hatására megírta az Akiért a harang szól című regényt. 1937-ben Hemingway Spanyolországba utazott hogy tudósításokat küldjön a spanyol polgárháborúról az Alliance nevű észak-amerikai újságnak. A háború komoly feszültséget okozott Hemingway házasságában. Amikor az Egyesült Államok 1941. december 7-én belépett a második világháborúba, Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain. 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült.Az egyre súlyosbodó depressziója miatt kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án főbe lőtte magát.

 

Díjai:

Ezüst érdemrend az olasz kormánytól az első világháborúban (medaglia d'argento—Silver Medal of Military Valor)

Bronz csillag a második világháború idején (Bronze Star, War Correspondent-Military Irregular in World War II, 1947)

Irodalmi kitüntetés (Award of Merit from the American Academy of Arts & Letters, 1954 )

Pulitzer-díj (Az öreg halász és a tenger/ The Old Man and the Sea, 1953)

Irodalmi Nobel-díj, 1954 (Az öreg halász és a tengerért)