A háborúról röviden

A I. Világháború 1914-1918-ig tartott. A háború alatt egyesek    ,, A háború, amely véget vet minden háborúnak”             szófordulatot használták. A több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklésnek több oka is volt:

• A megnövekedett termelés következtében a nyersanyag igény is nőtt. Emiatt az országoknak több területre, gyarmatra volt szükségük, ám szabad terület már nem volt, így csak egymás rovására foglalhattak területeket.

• Az egyesült Németország nagymértékű, gyors fejlődése miatt szembe került Angliával.

• Franciaország bosszút akart állni Németországon, és vissza akarta foglalni az elvett területeket.

• A Balkáni államok felszabadultak a Török fennhatóság alól, ám egyből lecsapott rájuk Oroszország és az Osztrák-Magyar-Monarchia. Így a Balkánon többen is szem bekerültek. (Oroszország, Osztrák-Magyan-Monarchia, Törökország, valamint az önállósodni kívánt balkáni államok.)

A konkrét kiváltó ok azonban hozzánk, magyarokhoz köthető. A Monarchia terjeszkedése során elfoglalta Boszniát. 1914 június 28-án Ferenc Ferdinánd, a Monarchia trónörököse Szarajevóba utazott egy hadgyakorlat megtekintésére. Ám egy Szerb terroristasejt tagja, Gavrilo Princip megölte. Egy hónappal később, 1914 július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, s ezzel kitört az első világháború.

A háború a Schliffen-terv szerint egy villámháborúnak indult: A németek minden erejükkel lerohanják Franciaországot, és néhány hét alatt elfoglalják Párizst. Közben a monarchia feltartóztatja az oroszokat, majd együttes erővel visszaszorítják őket. Ám a terv nem vált be, Franciaországban állóháború alakult ki.

A háborút záró békék:

1919. január 18-án sor került a párizsi békekonferencia megnyitására.

A szövetségesek és a központi hatalmak formálisan még hónapokig hadban álltak egymással, mivel a Párizs környéki békeszerződéseket csak 1919–1920-ban írták alá. Elsőként, 1919. június 28-án Németország képviselői aláírták a versailles-i békeszerződést. Elzászt és Lotaringiát visszacsatolták Franciaországhoz, a Saar-vidéket 15 évre a Népszövetség irányítása alá helyezték, az ottani bányákat pedig francia tulajdonba helyezték. Nyugat-Poroszország Lengyelország része lett, kisebb területeket kapott Litvánia, Dánia és Belgium. A német gyarmatokat felosztották az antant országai között. Hadisarcként nyersanyagot kellett szállítani a győzteseknek, meg kellett szüntetni a hadkötelezettséget, a hadsereg maximális létszáma 100 000 fő lehetett, megtiltották Ausztria és Németország egyesülését.

1919. szeptember 10-én írták alá a Saint-germaini békeszerződést Ausztriával. Ausztriának át kellett engednie Dél-Tirolt és az Isztriai-félszigetet Olaszországnak, Galíciát Lengyelországnak, Bukovinát Romániának, Dél-Stájerországot az új délszláv államnak, a létrejövő Csehszlovákiának a cseh és morva területeket. Ausztria a békeszerződéssel megszerezte a nyugat-magyarországi területeket, amelyen létrehozták Burgenland tartományt. Az ország katonaságát 30 000 főben maximalizálták, és nem rendelkezhetett modern fegyverekkel (pl. harci repülő).

A neuillyi békét 1919. november 27-én írták alá Bulgária képviselőivel. Ebben rögzítették, hogy Dél-Dobrudzsát át kell adnia Romániának, Nyugat-Trákiát Görögországnak, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak pedig kisebb határ menti területeket. El kellett törölnie a hadkötelezettséget, és maximum 20 000 katonája lehetett az országnak. 2,25 milliárd aranyfrank hadisarcot kellett fizetnie, ezenfelül Görögországnak, Romániának és a délszláv államnak 50 000 tonna kőszenet és 70 000 szarvasmarhát kellett átadnia.

1920. június 4-én kötötték meg versailles-i Nagy Trianon kastélyban a trianoni békeszerződést Magyarországgal. Magyarországnak át kellett adnia Romániának Erdély és a Partiumot, a délszláv államnak a Délvidéket, Csehszlovákiának a Felvidéket és Kárpátalját, a Saint-germaini békeszerződésben meghatározott területeket pedig Ausztriának. Kisebb területeket kapott Lengyelország és Olaszország. Ezenfelül a katonaság létszámát 35 000 főben maximalizálták, továbbá jelentős hadisarcot kellett fizetnie. Nem gyárthatott és nem vásárolhatott tankokat, repülőgépeket, hadihajókat.

Az Oszmán Birodalommal 1920. augusztus 10-én írták alá a sèvres-i békeszerződést, amelyben rögzítették, hogy Törökország Anatólia felét átadja Görögországnak, arab területeit pedig Franciaország és az Egyesült Királyság mandátumterületei lettek. A Török Birodalom felbomlása és a török függetlenségi háború kirobbanása miatt azonban nem tudták ratifikálni a szerződést. Az antanthatalmak a háború után új tárgyalásokat kezdtek a törökökkel, ennek következtében 1923. július 4-én aláírták a lausanne-i békeszerződést. A békeszerződés szerint egész Anatólia török fennhatóság alatt maradt, továbbá megtarthatta Kelet-Trákiát is, viszont le kellett mondaniuk az arab területekről.