A regény elemzése

Ernest Hemingway-Búcsú a fegyverektől

Műelemzés

                Ernest Hemingway nagyrészt saját életéből merített ihletet. A Búcsú a fegyverektől című regényében nagy szerepet játszanak háborús kalandjai és Agnes von Kurowsky-val folytatott kapcsolata.

                A regény főhőse és az író közti hasonlóság az egész regényben fellelhető, ezért nem csak háborús, hanem életrajzi regénynek is tekinthető. (Háború, kórházi szerelem, egészségügyi önkéntes) Hemingway, akár csak Frederic, az olasz hadseregben szolgált, majd megsérült. Az átélt élményeknek köszönhetően nagyon élethűen, részletesen le tudta írni az eseményeket.

,,Másnap reggel a szomszéd kertben álló üteg lövéseire ébredtem; az ablakon besütött a nap, s én fölkeltem, és kinéztem az ablakon (…) Az üteg két lövést adott le, amitől akkora légnyomás támadt, hogy megrezzentek az ablakok, és csapkodni kezdett a pizsamám hajtókája. Az ablakból nem látszottak a lövegek, de itt kellett lenniük valahol a fejünk fölött. Elég kellemetlen dolog volt az ütegnek ez a közelsége, de még örülni kellett, hogy nem nehéztüzérség áll itt.”

Az író sérülése napján megmentette katonatársát, ezért kitüntetést is kapott. A regényben erről is olvashatunk.

,, Az előbbi bomba moraján keresztül meghallottam egy kurta köhögést, aztán a közeledő zúgást – zum-zum-zum-zum -. és akkor felszikrázott valami, mint amikor kinyílik egy nagyolvasztó ajtaja, s egy fehéren izzó dörgés következett, mely lassan megvörösödött és szélvésszé változott. Megpróbáltam lélegzethez jutni, de a levegő megállt a torkomban, és egyszerre éreztem, hogy kiszakadok saját magamból, mind följebb, és följebb, és följebb, és közben körülölel a szél. Valósággal kilódultam magamból, tetőtől talpig, és tudtam, hogy ez a halál, de azt is tudtam, hogy tévedés volt, amit eddig hittem, hogy az ember csak lehunyja a szemét, és kész. Egy darabig lebegtem az űrben, de följebb már nem jutottam, sőt éreztem, hogy kezdek visszacsúszni. Nagyot lélegeztem, és itt voltam megint.”

A kórházban töltött időben megismerkedett Agnes von Kurowsky-val, akivel kapcsolatban is élt, de nem házasodtak össze. Ő volt az ihletője Catherine Barkley-nek, aki szintén ápolónőként dolgozott. A két karakter kapcsolata zűrös, de őszinte. Végül ők sem házasodtak össze, de életüket együtt képzelték el. Közös gyermekük születése is közeledett, ám a szülés közbeni komplikációk mind a fiú, mind az anya életét elvették.

                Hemingway törekszik az egyszerűségre. A tájleírást és a részletezést igyekszik a minimumra csökkenteni, inkább rövid, tőmondatokat használ. Szókincse egyszerű, közérthető, de mondanivalója annál több.

,,Akkor ősszel mind lombjukat vesztették már a fák, és sárosak voltak az utak. Udinéből Goriziába teherautón utaztam.”

                A regény cselekménye tömör. Nem tér ki az író minden részletre, a főszereplő érzelmeire, kalandjaira fekteti a hangsúlyt. A mű elbeszélője Frederic, az ő szemszögéből láthatjuk a történetet, általa ismerhetjük meg a többi szereplőt.

                A regénynek két főszereplője van. Frederic Henry és Catherine Barkley. Frederic egy amerikai állampolgár, aki az olasz fronton harcol, mint mentős tiszt. Folyékonyan beszél olaszul, de anyanyelvén is kommunikál. Múltjáról nem tudunk meg sokat, érzelmeit nem mutatja ki.

Szolgálat közben ismerkedik meg Catherine-el, aki angol állampolgár és ápolónőként dolgozott a kórházban. Kapcsolatuk kezdetben viharos, de Frederic sérülése után elmélyül, majd szinte elválaszthatatlanok lesznek.

,,Összenéztünk a sötétben. Azt gondoltam, hogy ilyen szépet még nem láttam, és megfogtam a kezét.
Nem tiltakozott. Fogtam a kezét, és a karomat az övé alá csúsztattam.
- Ne – mondta. De én ott hagytam a karomat, ahol volt.
- Miért ne?
- Ne
- De – mondtam. – Kérem szépen.
Előrehajoltam a sötétben, és meg akartam csókolni, és akkor elcsattant az arcomon egy ütés.”

                A szerelmesek Rinaldi által ismerkedtek meg. Rinaldi sebész, Frederic bajtársa. A két férfi nagyon jó kapcsolatot ápol. A fiatal férfi kevésbé komoly, kissé játékos természetű. Barátja éles ellentéte, kissé érzelgős.

,, - Remek – mondta, amikor meglátott. – Most elviszlek Miss Barkleyhoz.
- Nem megyek
- Dehogynem. Eljössz, és ezzel emeled megjelenésem fényét.
- Hát jó. Csak megmosdom és átöltözöm.
- Mosdjál meg, és gyere, ahogy vagy.”

                Hanry a tábori pappal is jó viszonyban volt. Sokat beszélgettek, megértették egymást. Bár nézeteik különböztek, kapcsolatukat ez nem befolyásolta, barátként tekintettek egymásra.

,,Rám nézet és elmosolyodott.
- Azt mondja, hogy érti, és mégsem hisz Istenben.
- Nem
- Egy csöppet sem hisz benne? – kérdezte.
- Néha éjszaka félek tőle.
- Szeretnie kell Őt!
- Én olyan keveset szeretek!”

                A többi szereplőről nem kapunk részletes leírást, a főszereplő csak ritkán és keveset beszél velük. Épp annyi információt kapunk róluk, amennyit az író szükségesnek lát.

                Hemingway a szereplők által közvetíti saját gondolatait, miszerint a háború értelmetlen. A főhős állásfoglalása nem egyértelmű, bár ő is többnyire csak a háború végét várja.

,,- És én mégis nagyon reméltem valamit.
- Hogy megvernek?
- Nem. Annál azért jobbat.
- Jobbat aligha várhatunk. Talán a győzelmet; de lehet, hogy az rosszabb.
- Én sokáig reménykedtem a győzelemben.
- Én is.
- Most már azt sem tudom, mit reméljek.
- Csak kettő lehet. Vagy az egyik, vagy a másik – mondtam.
- Most már nem bízom a győzelemben.
- Én sem. De én a vereségben sem bízom, bár ez még mindig a jobbik megoldás.
- Hát miben hisz?
- Az alvásban – mondtam.”

                A mű felépítése egyszerű, egy szálon fut az esemény. A cselekmény nagyjából két évet ölel fel. Bár háborús regény, mégis a szerelmi szálra épül.

                A regény hat részre tagolható. Az első részben képet kaphatunk a helyről, (front) az időről, (ősz) és a szituációról (háború). A második részben a főszereplő szűkebb környezetéről olvashatunk. Frederic itt ismerkedik meg Catherine-el. A harmadik részben a harcok állnak a középpontban, egészen Hanry sérüléséig. Ezután, a negyedik rész a szerelmesekre összpontosul, a kórházban töltött időt meséli. Az ötödik rész ismét a fronton játszódik, a visszavonulást mutatja be, de a lényeg még mindig Frederic érzelmei, gondolatai. A hatodik rész ismét a párról szól, a terhesség szépségét mutatja be. A regény egy szörnyű tragédiával zárul.

                A regényt 1932-ben Frank Borzage, majd 1957-ben John Huston és Charles Vidor is megfilmesítették.